Személyiségünk...

2018.07.28

Személyiségünk titkai, a személyiségfelépülés elméleteinek tükrében...

Számomra mindegyikben van valami, ami közel áll hozzám, de kétségkívül vannak, amelyek ezek közül is kiemelkedően. Ezek pedig a Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete, Anna Freud személyiségelmélete, Carl Jung személyiségelmélete, Abraham Maslow emberi szükségletekre vonatkozó elmélete és Carl Rogers önmegvalósítási tendenciája.

Mivel felfogásom szerint a világ leghatalmasabb ereje pont a két fülünk közé esik, ezért abszolút késztetést érzek arra, hogy a fent említett személyiségelméletek kombinációjában gondolkozzam. Ezek az elméletek számomra olyanok, mint amelyek kiegészítik, formálják és alakítják egymást. A magunk és a mások iránti érdeklődés az emberi természet egyik alapvető és kulcsfontosságú jellemzője, talán éppen ezért érzem szükségesnek, hogy többféle elmélet irányába is nyitott legyek. Sigmund Freud elképzelései számomra igencsak meghökkentőek, ugyanakkor teljesen helytállónak vélem, hogy az emberi viselkedést nagyrészt a tudat alatti folyamatok irányítják.

Mivel az agy az információhoz csak az érzékszerveinken keresztül juthat, ezért azok az elektrokémiai jelek (ingerek), amelyek az érzékszerveinken át beáramló jelhalmazokká válnak, egy hatalmas pszichológiai jelenséggé állnak össze, ezt nevezzük jelenleg életnek, vagy valóságnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az általunk érzékeltek nem valóságosak és, hogy a környező világ nem létezik, hanem azt jelenti, hogy mi soha nem jártunk ebben a világban csak a saját elménkben.

A számunkra érzékelt világ csak a tudatunkban és a tudatalattinkban él. Javarészt a tudatalattink kezeli azt az információhalmazt, amit mi valóságnak élünk meg. Ebben a valóságban az egyetlen dolog, amit tudatosan működtetünk az az, amire a figyelmünket irányítjuk, amire koncentrálunk, amire összpontosítunk. Minden mást a tudatalattink tesz meg az agyunk közreműködésével. Ennek oka, hogy tudatosan egyszerre, 4-5 információt tudunk feldolgozni, így a maradék információt elnyomjuk, és azt nem érzékeljük tudatosan, de mivel az információ ott van, azt a tudatalattink eltárolja és kezeli. Nem is vesszük észre, hogy az érzékelt világ nagy részét láthatatlanná tesszük azáltal, hogy rendszeresen összpontosítunk valamire. Ezenkívül a Freud féle, id (ösztön-én), ego, és szuperego elmélet működése hétköznapi esetekben is megfigyelhető.
- Pl.: a férfiak ösztönös szexuális gerjedelme az aktuálisan szemük előtt álló dekoratív hölgyekkel szemben, amelyet a szuperegoban rejlő szociális normák felülírnak, és az ego közvetíti az ösztön felé az elnyomást, azaz nem engedi meg egy szexuális vágy kibontakozását úton útfélen.

Ez tipikusan az elménkben szereplő "duális világ együttműködésének" a kiegyensúlyozott viselkedését eredményezi, azaz a szubjektív ösztönvilágot kontrollálja a szuperegoból fakadó szociális objektív világkép, ezért a realitásban az ego az örömelvet felfüggeszti így az emberi lény fejlett kultúrlényhez megfelelő viselkedést képes tanúsítani a vágy kordában tartásával.

Mindemellett rendkívül fontosnak tartom, hogy az ember, mint érző lény a megszületésétől fogva folyamatosan megállás nélkül alakul és formálódik testileg, lelkileg és pszichikálisan egyaránt, ezért nem hagyhatom ki a nagy személyiségelmélet kombinációból Erik Erikson pszicho-szociális fejlődéselméletét sem, mely kiterjed az emberi életút egészére. Az emberi életút mindannyiunk számára én-nélküliséggel kezdődik, ezért kiemelten fontos a személyiségfejlődés kezdete és az "én" felépülése a szülői házban. Ezért Anna Freud elmélete a gyermeki érzésvilág megértésének a központba helyezésével kiemelkedő elmélet az emberi psziché megértésének szempontjából. Itt kiemelhetjük az anya szerepét, mint elsődleges életkapcsolat az emberi lény számára, ahol az ősbizalom kialakulása az egyik legfontosabb és legbefolyásosabb életélmény mindannyiunk számára.

Carl Gustav Jung személyiségelméletében fontosnak tartom, hogy foglalkozik az ősminták, ősképek témakörével. Úgy tűnik, hogy minden emberi lény hordoz bizonyos pszichikai bevésődött ősmintákat, talán a kollektív tudattalanban lévő információkat. Ezeket egy egyszerű gyakorlattal ellenőrizhetjük, hiszen némi koncentráció vagy figyelem esetleg tudatosság (kinek melyik szó tetszik) elterelésével, mindannyiunkból előhívható a kalapálás, ütögetés alapélménye. Így számomra a tudattalan, személyes és kollektív részre bontása rendkívüli ötlet.

Az emberben dolgozó ellentétek, belső harcok a külvilágban rendszeresen okoznak nem reális aggodalmakat az emberben. A Jung-féle pszichoterápia az emberben rejlő ellentétek feldolgozásában gondolkozik a belső egység megteremtésének céljából. Ami igazán használhatóvá teszi számomra elméletét az az, hogy az emberi élet lezajlásában szerepet kap a jó helyen-jó időben kérdése az életkorhoz kötött fejlődési jelenségekben, amelyet ő maga a 40. életév kiemelésével tesz meg. (Lásd életszakasz "a" oldal, "b" oldal pszichikális felfogása az élettörténések kapcsán.)

Abraham Maslow elméletének számomra központi eleme az a nézőpont, hogy az ember személyiségét, mint egyedi és megismételhetetlen megjelenést közelíti meg, miközben a személyiség kialakulásának alapjaihoz sorolja az öntudatot, a szabad akaratból történő fejlődést, miközben világossá teszi, hogy az elmét befolyásolja a külső környezeti hatás valamint a tudattalan folyamatok. Az emberi lény csúcsélményét a boldogság, a kiteljesedés, a cél elérése, a szépség, a jóság valamint az igazság értékeinek megvalósításában látja. Az önmegvalósítást fiziológiás és biztonsági szükségletek kielégítésében, valamint a szeretet és a megbecsülés beteljesülésében értékeli. Ezekkel nehéz nem egyetérteni, hiszen az ember mindenféle fizikai szükségleteknek van kitéve a föld nevű bolygón. Lásd alvásmegvonás, fénytelenség, étel vagy vízmegvonás fizikai kihatása a testre, mely lelki traumákhoz is vezet.

Ezenkívül szinte lehetetlen, hogy az ember, mint társas lény ne vágyakozzon ösztönösen a szeretetre és az elfogadásra.

Ezek az érzelmi élmények óriási szerepet játszanak az önbecsülésünkben és az énképünk felépítésében egyaránt. Márpedig egészséges énkép nélkül, igen nehéz az önmegvalósítás útját járni számunkra. Ezt támasztja alá Carl Rogers önmegvalósítási tendenciája is. Elmélete szerint az önmegvalósítás a szervezet alapvető motivációja. Ehhez szükségképpen használja a benne rejlő képességeket. A gyerekkor megtapasztalásainak jelentőségét és a szülői ház fontosságát ő maga is kiemeli a személyiség fejlődésében vagy inkább az életstílus kialakításában. Hangsúlyt fektet a szülők általi értékek beépítésére, a saját érzéseink megtagadására a szülői nyomásgyakorlás kapcsán. Azt mondja, hogy amennyiben sikerül kifejezésre juttatunk a bennünk rejlő "egyedit", akkor élhetjük meg a számunkra megfelelő életminőségeket.

Mindegyik személyiségelmélet központi kérdése az "én", az "én-tudat", a selbst, az önvaló, ami a psziché totalitás centrumaként befogadja a tudatot és a tudattalant. Ugyanakkor vannak még kérdések a kialakulásáról, a felépüléséről és a fejlődéséről, mert ha mondjuk valakinek lecserélik a teljes vérét, (testnedvek elmélete, Hippokratész) esetleg átültetik a szívét, vagy az orvostudomány fejlődésével eljutunk az agy átültetéséhez, akkor mi lesz az "énnel", ha létezik? Az agyban van az "én", az agyban létezik az "én-tudat" vagy az "én" létezik tudat nélkül is? (pl.: az állatok között a fejlett nagyemlősöknél megfigyelhető, hogy van "én", de nincs "én-tudat") Mindenesetre maradnak kérdések, mert amikor azt mondjuk, hogy "nem tudok uralkodni magam fölött", akkor vajon ki uralkodik ki felett? Talán a tudat az egyetlen létező, amely nem egy stabil entitás, hanem folyamatos megállás nélküli tudatmozzanatok áramlásának összessége?

Számomra egy biztos, az emberi lény önmegvalósításának útja mindannyiunk számára egyedi feladat, mivel mindenki saját maga egyedi körülményeivel rendelkezik. Beleértve a születés időpontját, a születés helyét, azt, hogy férfinak vagy nőnek születik, a genetikáját, a szüleit, a nagyszüleit, a rokonait, a szocializációját, a tanárait, a barátait, a földrajzi körülményeit, a nyelvezetét, a családi és keresztnevét, a testét, amit kap, a társadalmi kort, amelybe születik, a pszichéjét és még hosszasan sorolhatnám tovább. Szóval mindazt a rengeteg befolyásoló benső vagy külső körülményt, amely során megjárja életútját. Ezért a pszichológiára még rengeteg felfedezés vár.

Pintér Zoltán Pszichológiai Konzulens