Lustaság, a vágyak hiánya

2017.06.15

Az ember alapvetően nem lusta.  

Amikor azt látjuk, hogy egy ember lusta, (NEM néha-néha megpihen, hanem folyamatosan lustul) akkor rá kell ébredni, hogy nincs olyan célja, ami motiválná őt.

Ez több dolgot is jelenthet. Pl.: 
1.- Nem ismeri fel a saját vágyait, így nincs mit célokká alakítania ezért nincs is mit csinálnia, marad hát a lustulás.
2.- Megtagadja a vágyait, mert fél attól, hogy nem tudja megvalósítani azokat és inkább visszalép a komfortzónájába és nem tesz semmit.
3.- Egyszerűen tesz egy állítást arról, hogy neki nincsenek vágyai!                       Ez a legnagyobb ferdítés saját magával szemben.   


Mindhárom viselkedésmód a lustaság, azaz a nem tevés komfortzónájában lévő tartózkodáshoz vezető út.

A motiváció hiánya abból fakad, hogy nincsenek céljai amiket vágyakból építhetne fel.                                                                                                 Amikor a vágyainkról beszélünk sokan valamilyen kimagasló. óriási dolgokról kezdenek el beszélni, aminek a megvalósítása igen nehéz és irreálisan sok időt vesz igénybe (25-35 év).Ezért nincs is értelme belekezdeni. Marad a lustulás.

Tanuljuk meg észrevenni azokat a vágyainkat amelyek belátható időn belül megtörténhetnek, ha teszünk értük.Kezdésnek olyan vágyakat vegyünk észre magunkban, amit rövid távú célokká tudunk alakítani, ezek a célok pedig motiválni fognak bennünket, hogy tegyünk értünk valamit.                                 Ahhoz, hogy a céljainkat megvalósítsuk bizony erőfeszítéseket kell tennünk, és mint tudjuk az élet az erőfeszítéseket díjazza nem pedig a lustaságot.

Engedjétek meg, hogy egy teljesen hétköznapi saját példán keresztül mutassam be miket lehet elérni a vágyak célokká alakításával és, hogy a motiváció mikre készteti az embert, legyenek azok egészen aprócska vagy nagy vágyak.

Folytatás:

Egyik nap keletkezett egy kis szabadidőm, így azt gondoltam elkezdek a saját vágyaimról tudakozódni. Feltettem hát magamnak a kérdést, mire is vágyakozom mostanában?

Először is hiányzik a feleségem, szeretnék vele több időt kettesben tölteni, és ez időben csak a kapcsolatunkkal és vele foglalkozni.

Ezt a vágyamat alakítom tehát célommá, és ez a cél fog motiválni abban, hogy a vágyamat meg is valósítsam, mivel családos ember vagyok, természetesen   a gyerekeket is figyelembe véve. Megoldásokat kell tehát keresnem annak érdekében, hogy kettesben lehessünk úgy, hogy a gyerekek is jól érezzék magukat és ne szenvedjenek hiányt.

Mivel két gyermekünk van (egy 1,5 és egy 4,5 éves ) és a család fogalmát gyakorlatilag négyen merítjük ki, (mi ketten szülők és a gyerekek) ezért már egy ideje nem nagyon vagyunk kettesben, ami mindkettőnknek hiányzik.

Első feladat, hogy a gyerkeknek megfelelő időtöltést biztosítsunk amíg mi egymással vagyunk kettesben. 

Második feladat, mivel mi is nagyon szeretünk a gyerekekkel együtt lenni, és hála istennek ezt ők igénylik is, ezért 1-2 órás időkeretben kell gondolkoznom.

1-2 óra a feleségemmel kettesben. Minél többet gondolok rá, annál jobban érzem magam. Érzem-tudom, hogy ez igen jó lesz. Ettől a néhány gondolattól ami átfut az agyamon, igen motivált állapotban vagyok.

Harmadik feladat, szervezés, logisztika, időbeosztás átalakítása, közös program kitalálása a cél érdekében.

Végül 2 hónap alatt sikerült kialakítani magunk körül, egy olyan rendszert amiben mindenki jól érzi magát továbbra is, és a feleségemmel is kettesben tudunk lenni időközönként, nem csak néha néha, vagy egyáltalán nem.

Ez alatt a 2 hónap alatt különböző lehetőségek kipróbálása és azok elvetése, jónak tűnő de nem működésképes döntések voltak azok, amelyek elvezettek az első sikerhez amikor kettesben voltunk csak egymással. SIKERÜLT!

Ennyi időbe és erőfeszítésbe került mire az első közös programra sort tudtunk keríteni. Ennyi időbe telt, hogy létrehozzunk egy olyan változást az életünkben ami megerősíti a kapcsolatunkat és ezáltal mégstabilabb alapot tudunk képezni a családunknak. 

Nagyon jó érzés, hogy újra kettesben tudunk lenni rendszeresen és ebben az időben csak egymáséi vagyunk. Így utólag nézve az időt, igazán megérte 2 hónapot rászánni a vágyaim beteljesülésére. 

A halasztgatás és a magyarázkodás sosem vezetett volna eredményre.

Szeretem a vágyaimat és szeretem, hogy utat mutatnak egy számomra minőségibb élet kibontakozásában. 

Köszönöm.