Mi az ami számít?
Nos, számomra ez egy igazán szubjektív és objektív kérdés is egyben. Talán úgy tudnám objektíven megfogalmazni (már amennyire ez lehetséges), hogy legvégül nem azok a dolgok fognak számítani, amelyekre a külvilág számodra nagyban reagált, hanem azok az apró pillanatok, amiket szinte észre sem veszel. Azok a pillanatok, amelyek lenyomatot hagytak a lelkedben. Szubjektíven pedig azt mondanám, hogy talán azok dolgok, amiért szerintem érdemes élni.
Hogy el lehet -e választani az objektivitást és a szubjektivitást ebben a kérdésben, azt hiszem tényleg nem tudom.
De tényleg, vajon miért érdemes élni?
Számomra ennek milliónyi és milliónyi oka van.
Mert imádom a napsütést. Mert szeretem a feleségem. Mert imádom, ahogyan a gyermekeim rámnéznek. A simogatásért. Az ölelésekért. Azért, amikor annyira nevetek, hogy alig bírok elmenni a vécéig, nehogy bepisiljek. Az ágyért. A székért. A fagyiért. A feleségem mosolyáért. Azért, mert láthatom, ahogy a gyermekem a lábujjai közül szedi ki a zokniszöszöket. A strandért.
A vizibicikliért. A nyári estékért. A finom borért. Azért, mert meghatódhatok dolgokon és olyankor jól esik sírni. A Punnany Massif zenékért. A West Side-os Hip-Hop zenékért. A jó teákért. Azért, ahogyan bringával leszálguldasz egy dombról. A dinnye ízéért. Azért, mert közösen egy asztalnál eszünk. Azért, ahogyan a feleségem főz. A szeretkezésekért. A gyermekeim beszólásaiért. A pelenkázásokért, amikor két percenként befosik a gyerek és ártatlan gyönyörű szemekkel néz rád. Azért, amikor az egész családommal együtt alszunk közösen. A csodás esős napokért, ami után jól esik beülni egy kád forró fürdőbe. A virágokért. A jó pezsgőkért. A finom szőlő zamatáért. Azért az izzadságos munkáért, amivel talán jobbá teszem a családom napjait. A szar dolgokért, amik csiszolnak engem. Azért, mert lehetőségem van támogatni a gyermekeimet a kibontakozásukban. Azért, amikor a gyerekeim nyomnak egy vicces rotyi-popót és ezen nagyot nevetek. Egy jó csésze levesért. Mert imádok vezetni. Szeretem a kocsikat, a motorokat, a szekeret, a hajót és a repülőt. A kirándulásokért. Egy kutya szeretetéért. Azért, mert szeretnek és viszontszerethetek. A döntéseimért. (pedig sokszor hülyén döntök) A színházi előadásokért. A piacokért. A hot-dogért. A krumplis tésztáért. A klubbokért. A relaxációs zenékért. A társasjátékokért. Yvettért. Viniért. Félixért. A focilabda okozta örömért. Azért, mert futhatok. Egy jó beszélgetésért. A másik ember életútjának történetéért. Az amszertdami quartett kalandjaiért. A koncertekért. A könyvekért. A mesékért. A Lúdas Matyiért. A Süsü a sárkány miatt. A pogácsa illatáért. A gyerekekkel való birkózásokért. A buddhista tanítások megértéséért. A gondolkodás lehetősége miatt. A versekért. Azért, mert szánkózhatok. A rajzolásért. Azért, mert kézenfogva alszunk el. Azért, amit láthatok, érezhetek, tapasztalhatok...
Úgy érzem sosem tudnám abbahagyni a felsorolást, ezért most abbahagyom...
És te vajon miért szeretsz élni? Neked mi az ami számít?
? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ?
