Család a számok tükrében

Sziasztok!

Egy olyan történetet szeretnék veletek megosztani, amelyben ügyfelem családhoz való viszonyának a megváltoztatásáról lesz szó.

Ez a történet jó példa lesz arra, hogy egy életviteli tanácsadó, mint külső szakember, hogyan tud rávilágítani a megszokásainkra és a sablonos életvitelünkre, amelynek megváltoztatásával képesek leszünk abból kilépni.

Tesszük ezt, a saját fejlődésünk és a körülöttünk lévő jobb életminőség megteremtésének érdekében.

Az ügyfelem a történet közzétételéhez hozzájárulását adta.

Akinek a történetéről most szó esik, egy 45 éves kétgyermekes családapa, aki amiatt fordult hozzám, hogy kezd az idegeire menni a felesége és a gyerekei viselkedése. Ennek oka, hogy rendszeresen panaszkodnak neki és szemrehányást tesznek rá, mint férjre és apára. Ő ezt igazságtalannak vélte, és úgy gondolta, hogy betelt nála a pohár. (elege lett a hálátlan családjából)

Az első tanácsadás alkalmával elmondta, hogy kb. 5 éve már heti, napi rendszerességgel mindig piszkálódnak vele amikor hazaérkezik. Hol a felesége, hol az egyik vagy a másik gyerek. Ezek a piszkálódások aztán egyre többször átcsapnak veszekedésbe, ami miatt az utóbbi időben nem nagyon szeret hazajárni sem. Ahogy Ő fogalmazott "az életem romokban van és nem tudom mit tegyek". "Azon gondolkozom velük maradjak-e, vagy lelépjek?"

Folytatás :

Először is elmondtam neki, hogy én sem tudom megmondani, hogy ő mit tegyen. Viszont mint külső tanácsadó szakember, érzelmileg elfogulatlan szempontok megvilágításával, segíthetek neki megtalálni a megoldásokat a helyzet rendezésére, amihez rendkívül sok elemzésre lesz szükség. Ez viszont nem azzal jár, hogy én igazat adok valamelyik félnek és megerősítem, hogy szerintem ki cselekszik helyesen. Nem ítélkeznem kell, hanem eljuttatnom őt egy új aspektushoz, amely kivált egy benső felismerést, egy új látásmódot amely aláássa a bizonytalanság állapotát. A többi az ő megértésén, felfogásán, vágyain és akaratán fog múlni.

A megoldások keresése akár személyes válságoz is vezethet, felforgatja a saját magunkról kialakított képet, amit eleinte nem fogunk túlzott lelkesedéssel fogadni. Ez nála is így történt.

A gyerekek 18. és 15. évesek a feleség vele egyidős. Az elmondása szerint Ő maga nagyon sokat dolgozik, hogy tisztességben eltartsa a családját. Mindent megad nekik. Az évek alatt a gyerekek jó óvodába, iskolába kerültek, mindkettő sportol és egyéb különórákra is jár. Szép otthonuk van és nincsenek hiteleik. Tehát elmondása szerint magas színvonalú anyagi életet élnek, főleg ezért nem is érti, miért "csesztetik" őt állandóan.

A második tanácsadáson elkezdtük kielemezni a történéseket a gyerekek születésétől kezdve. Ezt nem igazán tartotta fontosnak, mivel a problémák csak 5 éve kezdődtek. Mondtam neki, hogy ezt nem kéne csak 5 évnek tekinteni, mivel ha családapaként belegondol mekkora egy 5 éves gyerek, akkor már nem is olyan kevés az az 5 év. Erre azt válaszolta, szerinte az bizony "semmi".

Ez volt az a mondata, ami fordulópontot jelentett a megértéshez vezető úton.

Ekkor rákérdeztem, tudja -e, hogy a gyerekeinek mekkora a lába, mekkora a ruhamérete, kik a barátaik, mit szeretnek játszani? Válasz nagyok ők már a játékhoz, a többit pedig elég ha a felesége tudja.

Értem, akkor emlékszik- e, hogy milyen közös játékokat játszott velük 0 és 6 éves koruk között? Hát nem igazán tudott mit felsorolni, mondván ezt a felesége csinálta mert, ő dolgozott.

Megkérdeztem, milyen közös programokra emlékszik a családjával? (direkt módon belevettem a feleség személyét is) Felsorolt néhány egy hetes nyaralást és közös nyári grillezést.

Megkérdeztem mikor ült le tanulni utoljára a gyerekeivel?

Válasz: arra van a különtanár

Megkérdeztem tőle, ismeri -e azokat az embereket egyáltalán, akikkel együtt él?

Ekkor dühös lett és végre kimondta: de hát neki dolgoznia kell, hogy mindenki másnak jó legyen!

És megkérdezte tőlük valaha is, hogy nekik mi lenne a jó?

Válasz : NEM

Ekkor megmutattam neki, mire jó a matematika a pénzkeresésen kívül.

Az elmondása szerint az elmúlt 20 évben a munkával töltött idő a részéről hétfőtől-szombatig naponta 8 óra.

Megkérdeztem mennyi időt tölt a munkába való utazással? Ez az idő naponta 1 óra.

Azaz naponta 9 órát vesz igénybe a munkája 6 napon keresztül hetente.

Milyen tevékenysége van még ezen kívül, amit nem a családjával tölt?

Hetente egyszer foci, ami után csak késő este érkezik haza.

Ok, akkor összegezzük a számok tükrében az elmúlt húsz évet a családja szempontjából.

1év = 365 nap azaz 8760 óra (ez csak egy egyszerű példa nem számolunk szökőéveket)

20év = 175200 óra

Munkával és egyéb tevékenységekkel folytatott idő:

Munka: hetente 9óra x 6nap = 54 óra

Foci: hetente 1 alkalom = 3 óra

Alvás: hetente 7 x 8 óra = 56 óra

Fürdés, Tv, Stb..: hetente 7 x 2 óra =14 óra

1 hét = 168 óra

ebből egyéni elfoglaltság: 127 óra

Fennmaradó szabadidő mindösszesen: 41 óra / hét

Naponta: 5.85 óra

Ekkor megkérdeztem ebből mennyi időt tölt a családjával?

És mennyi időt tölt a feleségével?

Itt már hosszasan elgondolkozott és megérezte magában a felismeréshez vezető ösvényt.

Majd elsírta magát, amit igen jó jelnek tekintettem. Megszületett benne a felismerés.

Tovább számolgattunk.

Hetente 41 óra szabadidő X 52 hét = 2132 óra / év

20év alatt szabadidő = 42640 óra

1év = 365 nap azaz 8760 óra

42640 óra szabadidő / 8760 órával ami 1 év = 4.86 év

Azaz a 20 év alatt az az idő, amit a családjával tölthetett volna, ha maximálisan nekik szenteli minden szabadidejét összesen: nincs 5 év.

Tehát amennyiben így fog telni az idő továbbra is akkor szerencsés esetben 60 év alatt 15 évet tölthet a családjával, ha minden szabadidejét rájuk szánja.

Akiket állítólag szeret, de ők ezt nem érzik mert nem kapnak hozzá elég időt. Sem a gyerekek, sem a feleség. Ekkor újra megkérdeztem tőle, akkor mennyi idő is az az 5 év. Talán igaza volt, amikor azt mondta: "semmi". 

Hogy őt idézzem: 

"Rájöttem, hogy nekem idáig a vállalkozásom volt a gyerekem és a feleségem!  Ezen változtatni akarok most azonnal!"

A következő tanácsadáson elkezdtünk azon dolgozni, hogy átszervezzük azt a szabadidőt ami valójában rendelkezésére áll, és új fontossági sorrendet alakítsunk ki számára a felismerése alapján. 

Így rájött, hogy a családja miért panaszkodik arra, hogy nem tölt velük elég időt és miért is teszik ezt szóvá. Így, újradefiniáltuk mit jelent a szeretet kifejezése a gyakorlatban, és ennek a megtételére mennyi idő is jut egy ember élete során.

Az illető közelebb került a szeretteihez és többet áldoz azért, hogy együtt szeretetben teljen az idő.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy az idő micsoda kincs. Használjuk okosan azt ami megadatik.

Pintér Zoltán                                                                                                                     Életviteli és Motivációs Tanácsadó