Arcon csapó életigazságok...

2018.02.08

Úgy két évvel ezelőtt, a következő beszélgetés zajlott le
köztem és egy barátom fia között.

- Nem értem, hogy a közvetlen rokonaim, miért nem szeretnének megismerni engem. A nagyanyáim és a nagyapáim nem ismernek, aztán nem ismernek a nagynénéim és a nagybáttyáim sem, ezáltam az unokatestvéreim sem ismernek. Miért van ez?

- Tudod a család, egyszerre bonyolut és egyszerű közösség.
Bonyolult, mert a családban a legváltozatosabb formában szövődnek a kapcsolatok, és egyszerű mert a család alapvetően a szülők és a gyermek egységét, valamint ennek az egységnek a szereplői között létrejövő intenzív kapcsolatok összességét jelenti.

Ha meglenne a családokban a megfelelő egység, az összetartozás, az egymásért való kiállás, az őszinteség lehetősége, az egymásra való odafigyelés gyakorlata, akkor nem is kérdeznéd meg tőlem, hogy miért nem kíváncsiak rád.

Nem nem kíváncsiak rád, csak képtelenek létrehozni és fenntartani a családi egységet, mivel ez kemény érzelmi és intellektuális meló. Vannak, akik próbálkoznak, de a sok csalódás miatt, feladják. Teszik ezt úgy, hogy vagy nem is beszélnek a problémáikról egymással vagy csak felületesen teszik ezt. A családtagok, pedig inkább nem beszélnek egymással, mert az életük így kényelmesebb és konfliktusok nélküli.

Hiába szeretnéd te a családi egységet, a megismerést és a törődést, ha a többiek nem ülnek egy asztalhoz egymással. Ez nem kizárólag rajtad múlik, kellenek hozzá a többiek is.

- Ok, én ezt értem, de nem lehetne mégiscsak valahogy másképpen csinálni az egészet? Valahogy úgy, mintha mégiscsak rajtam múlna egyedül és akkor talán sikerülne.

- Ha át szeretnéd ugrani a dolgok nehezét, sosem fogsz célt érni, kemény és őszinte érzelmi dolgokon szükséges ehhez keresztül menni egymással.

- Biztos nincs más megoldás?

- De igen. Ha nagyon szeretnéd, megmondom mi a másik útja annak, hogy megismerjenek a családtagjaid, akár közeliek, akár távoliak. Ebben ugyan nem lesz őszinteség és nem lesz érzelmi munka.

- Ez az, ez érdekel a legjobban!

- Nos akkor, azt javaslom neked, hogy...


Szerző:

Pintér Zoltán