Változtass, hiszen képes vagy rá !!!
Az emberi életben a változtatás képessége kezd elkopni.
Pedig ez, alapvető emberi jellemünkhöz tartozó képességünk, nem pedig egyesek kiváltsága.
Mindegy, hogy ki vagy a változtatás végrehajtása és a jobb élet kialakítása nem nehéz feladat, csak időigényes.
Annyi időre lesz szükség a változtatáshoz, amekkora mértékű a változás az életünkben. A mai materiális igen kényelmes világ valamint a szocializáció, sajnos arra ösztönöz minket, hogy ne változtassunk hanem fogadjuk el az élethelyzeteinket és inkább magyarázzuk meg magunknak, miért is van ez rendjén.
- "Most már jó lesz így is..." - "Ehhez már túl késő..." - "Nekem mindegy..." - "Végül is ez nem is olyan rossz..." - "De hát ez így is megéri..." - "Nem jól érzem magam, de akkor is..." - "Nincs most időm ezzel foglalkozni..." stb.stb.stb...
Ebben a helyzetben minél intelligensebb valaki, annál nehezebb a helyzete, mivel magas intelligenciával magasröptű kifogásokat tud legyártani, és azokat magyarázattal is kombinálva, elfogadhatóvá és értelmezhetővé is teszi a kifogásokat.
Ezzel az egyén kiveszi magát a változtatás képessége alól, mivel annak végrehajtása bizony bátorsággal, kockázatvállalással és munkával azaz erőfeszítésekkel jár.
Észre sem vesszük, hogy az élet az erőfeszítéseket díjazza és nem a kifogásokat !!! A változtatáshoz pedig minden időt megkapunk, az egész akaraterő és bátorság kérdése!
Vegyünk egy példát arra, micsoda bátorság jellemezte egykor az emberi lényt, és micsoda kockázatokat vállalt az ismeretlenbe való belépés következtében. Ennek aztán idővel micsoda gyümölcse lett amit több százezer évvel később mi is élvezhetünk.
Az ősember egy régi tudományos, mára a köznyelvbe átment kifejezés, amely alatt az ember evolúciójának egy szintjét értjük.
A Homo erectus (magyarul: "felegyenesedett ember") az emberi nem (Homo) egyik faja. Köznapi nevén az előemberek közé tartozik. Mintegy 1,8 millió (mások szerint 1,2 millió) évvel ezelőtt jelent meg és kb. 200 ezer évvel ezelőtt tűnt le.
Ez a kis kitérő az alábbi példa miatt szükséges.
Képzeljük magunkat az ősember helyébe. Nincs villany, nincs fűtés, nincs közlekedés, nincs infrastruktúra, nincs gyógyszertár, nincs közvilágítás éjjel, nincs bolt, stb... Ellenben minden nap enni kell és inni kell, mert az emberi test így működik ez alól nincs kivétel. Nos ezek az emberek kis csoportokban élnek és folyamatosan vándorolnak (nem kényelmes cipőben, jó utakon) mivel az étel java részét a különbözö növények és bogyók teszik ki. Nincs megállás csak akkor, ha egy helyen sok a természet adta termés. Viszont ha ezt leszedték (gyüjtögető életmód) nincs mese menni kell tovább.
Tehát nincs fix otthonod nincs naponta fix mennyiségű és változatos ételed csak reményed, hogy holnap is találsz ételt a folyamatos vándorlás következményeként. A vándorlás egyetlen oka az a tévhit, hogy amit megettünk elfogyott azaz itt már nincs több, mennünk kell tovább. Nem volt arról tudomásuk, hogy a természet rendje szerint a fák és a bokrok ciklikusan újra teremnek.
Micsoda bátorság, kockázatvállalás szükséges ahhoz, hogy azt gondold, változtassunk megpróbálunk egyhelyben maradni, mivel gyűjtögettünk annyi élelmet, hogy megnézzük mi történik akkor ha egy magot elásunk a földbe.
Kockáztatod az éhenhalást magadra, az utódaidra és a közösségedre nézve.
Az idő ami szükséges a változtatáshoz egy egész termési ciklus, ami megmutatta az embernek, hogy a magból bizony növény lesz és nem csak ez hajt ki, hanem amiről szedtük az élelmet az is újra terem, nem pedig egy alkalommal terem és aztán elfogy. Ehhez a felismeréshez az egy helyben maradás vezette el az embert.
A megfigyelés által felfedezte és megértette a termés ciklikusságát és az öntözés fontosságát. Az ember ezután mindig valamiyen víz közeli területen élt. Így a bátorság és a kockázatvállalás eredményeként, a változtatásnak köszönhetően szert tett otthonra, ahova haza térhetett és letelepedett.
Ezután a gyüjtögetést helyben végezte, és kiegészítette tevékenységét vadászattal. A változtatás után elhagyta a folyamatos vándorlást. Szembenézett a halállal is és vállalta a következményeket.
Na most feltenném a következő kérdést. Ki volt a bátrabb?
Az ősember aki egy teljesen lehetetlennek tűnő helyzetben a halállal dacolva belement ha kellett az ismeretlenbe bátorsággal, kockázatvállalással, megismeréssel, tapasztalással és megváltoztatta az egész emberiség további életvitelét?
Avagy az a modern európai ember, aki (szerencsére) a 21. században elképesztő bőségben élve összecsinálja magát attól, hogy munkahelyet kellene változtatnia, mert úgy utálja amit csinál ahogy van. Vagy ki kellene lépnie egy kapcsolatból mert csak felületesen él együtt valakivel, a kölcsönös szerelem megléte nélkül.
Az ősember 1,8 - 1,2 millió évvel ezelőtt, vagy a mai 21. századi modern mentálisan és fizikálisan elkényelmesedett ember?
Merjünk bátrak lenni és változtassunk, ha úgy érezzük eljött az ideje hiszen emberi lények vagyunk és velünk született ez a képesség.
A döntés a tiéd folytatod tovább vagy változtatsz!?
Változtasd meg a saját utadat ! Benned van a megoldás!
AKARATERŐ - TUDATOSÍTÁS - KÉPESSÉG - KOCKÁZATVÁLLALÁS - EREDMÉNY