Párkapcsolati válság-helyzet ?
Az emberi párkapcsolatban az egyik legtermészetesebb dolog az érzelmi hullámzás.
Amennyiben megfigyeljük saját tapasztalatainkat, úgy megérthetjük, hogy a jelen világunk egy kétpólusú világ. Azt tapasztaljuk, hogy van jó-rossz, öröm-bánat, szeretet-gyűlölet, hideg-meleg stb.
Ezek egyszerre léteznek. Azonos helyen és időben. Az idő amiben folyamatosan haladunk nem címkézi fel a különböző tapasztalásokat, ezt a címkézést mi magunk emberi élőlények tesszük meg a saját nézőpontunkból és a saját tapasztalásainkból meghatározva egy adott helyzetet.
Ez a természet rendje vagy törvénye, ami alól nem lehetünk kivételek, bár sokan azt képzelik, majd ők lesznek azok, akikkel csak a jó történik meg állandóan. Micsoda tévhit ez! És micsoda csalódások fakadhatnak ebből!
Hiszen ez egy duális világ, ezt tapasztaljuk folyamatosan. Azaz "kettőn áll a vásár!!!"
Középről, ami a saját helyzetünk, tapasztaljuk a jót és a rosszat attól függően, hogy milyen környezetben és tapasztalatokban nőttünk fel. Ezek alapján meghatározzuk a körülményeinket.
Közben nem akarjuk tudomásul venni a dualitás világát amiben élünk. Észre kell vennünk, hogy másképpen nem tudnánk mi az a jó számunkra, ha nem tapasztaljuk a számunkra rosszat. Hogyan igazíthatnánk a viselkedési normáinkat, ha nem csinálunk rosszat, vagy ha nem bántunk meg soha másokat észrevétlenül. A feladat a természetes emberi lényünkből fakadó hibázás felismerése és korrigálása, valamint memorizálása, hogy kétszer ugyanabba a hibába ne essünk bele.
A hibázás csak tanulási lehetőség, amelynek tudomásulvétele (Jéééé, én is tudok hibázni!!!) segíthet abban, hogy megértsem a másik az én viselkedésemtől nem érzi jól magát. Tehát ahhoz, hogy két ember egy kapcsolatban való együttélésben megfelelően érezze magát, közösen és folyamatosan kell formálniuk a kapcsolatot és egyben saját magukat.
A párkapcsolat önmagában nem egy kék égbolt alatti rózsaszín felhőkkel teli napsütésben úszó csodálatos rét, ahol csicseregnek a madarak és mindenki oltári boldog.
Ezért folyamatosan erőfeszítéseket kell tennünk. Nem csak egyszer aztán kész is vagyunk alapon. Ennek az életképnek a folyamatos megállás nélküli megvalósításáról, létrehozásáról szól a párkapcsolat.
Ehhez addig amíg kapcsolatokban élünk, ami az emberi lét egyik legfontosabb alapja, kötelességünk és felelősségünk is saját magunk viselkedését is formálni, alakítani saját magunkért és a közösségünkért. Ne feledjük az ember alapvetően társas lény.
Családot alapítani egyedül nem lehet, közösségben élni egyedül nem lehet, de beszélgetni sem nagyon szórakoztató egyedül. Természetesen ebben a duális világban néha kell egy kis egyedüllét is az egyén számára, hogy egyensúlya legyen a dolgoknak és ne menjünk egymás agyára.
A párkapcsolatban tehát természetes dolog kell, hogy legyen a folyamatos megállás nélküli fejlődés.
Amely fejlődésnek hozzátartozója:
- krízishelyzet kezelése, - érzelmi hullámzás megértése, - nehézségek áthidalása, - egymás közti kommunikáció, - érzelmi intelligencia
A párkapcsolatban a folyamatos egymásért történő erőfeszítésektől, érzelmi tartalékoktól, valamint az egymásban való bizalom mélységétől függ, hogy mire vagyunk képesek a nehéz helyzetekben.
