Félelem és félelemmentesség...
A félelem egy igencsak lehangoló érzés bennünk. Ez az érzés többnyire egy általunk észlelt és a jövőben várhatóan folytatódó elfogadhatatlan esemény kapcsán jön felszínre. Ugyanakkor egy jelen helyzethez tartozó azonnali reakció is lehet. A félelem tudomásulvétele nem ok arra, hogy elkeseredjünk vagy elbátortalanodjunk. Mivel bennünk van ez a félelem, bennünk van a lehetőség is, hogy megtapasztaljuk a félelemmentességet. A félelem érzetében mindig lehetőségünk van menekülési vagy elkerülési viselkedés kialakítására. Az igazi félelemmentesség azonban nem a félelem csökkentése, hanem a túllépés rajta. Azonban a félelmet érdemes megkülönböztetni a hozzá társított érzelmi szorongástól, amely állapot többnyire külső fenyegetés nélkül is fellép az érzeteink birodalmából.
A félelem leggyakoribb jellemzői a következők:
- gyors szívverés
- emelkedett vérnyomás
- megfeszült izmok
- kiélezett vagy átirányított érzékek
- a pupilla kitágulása (hogy több fényt engedjen be)
- fokozott izzadás
A félelmet két nagy csoportba lehet sorolni: külső és belső félelem.
- A külső félelmet rajtunk kívülálló dolog okozza, aminél erős a motivációnk, hogy elkerüljük, például: állatoktól való félelem.
- A belső félelem egy rajtunk kívülálló dolog, amihez negatív érzelmet társítunk, például: alacsony önbecsülés, önértékelés okozta félelem.
Kutatások
Bár a félelem egy tanult érzés, a kapacitása az emberi természet része.
Vannak olyan kutatások, ahol azt vizsgálják, hogy az agy mely területei állnak kapcsolatban a félelemmel. Kiderült, hogy a félelem megtanulása független attól, hogy mi magunk élünk át egy traumát, vagy mások félelmeit figyeljük.
Az emberek a tanulás eredményeként sajátos félelmeket fedeznek fel. A pszichológiában ezt félelem-kondicionálásként vizsgálják, John B. Watson 1920-as "kis Albert" kísérlete óta.
Ebben a vizsgálatban egy 11 hónapos kisfiúnál idéztek elő a laboratóriumban egy fehér patkánytól való félelmet. A félelem általánossá vált más fehér, szőrös tárgyaknál is. A valóságban egy ijesztő, nyomasztó emlékű baleset során tehetünk szert félelmekre. Például ha egy gyerek beleesik egy aknába vagy üregbe, és küzd, hogy ki tudjon jönni, akkor később az aknáktól vagy a magasságtól (tériszony), zárt terektől (klausztrofóbia) vagy víztől (víziszony, aquaphobia) való félelem lesz megállapítható nála. Vannak olyan kutatások, ahol azt vizsgálják, hogy az agy mely területei állnak kapcsolatban a félelemmel.
Túllépés a félelmen
Maga a félelem nem fog teljesen eltűnni az életedből, mivel egy teljesen természetes érzelemről van szó. Vannak azonban különböző technikák, amelyek segítségével túlléphetsz egy adott félelmeden. Mivel az élet velejárói a negatív érzelmek és a negatív gondolatok is, érdemes elgondolkodni azon, hogyan lehetne hasznot kovácsolni belőlük. Hogyan tudnád elérni, hogy többé ne vegyék át a félelmeid az irányítást bizonyos élethelyzetekben.
A te dolgod, hogy megtanulj erőt nyerni a félelmeidből.
1. Küzdelem helyett elfogadás a félelem érzetével kapcsolatban.
Valószínűleg túl sokszor történik meg veled, hogy egyfolytában agyalsz a félelmeiden, és ezzel túl sok energiát ölsz bele a félelem elleni küzdelembe. A legtöbb esetben nem maga a félelem okoz igazán akadályt, hanem az ellene folytatott harc. Ha elfogadod, hogy ez az érzelem már létezik, felébredt benned, akár akarod, akár nem, azzal be is viszed az első ütést a félelemnek.
2. Cselekedj első lépésként a félelmeddel karöltve.
Ne hagyd, hogy lebénítson a folyamatos félelem. Ne mantrázd magadnak, hogy: "de én félek", "nekem ez nem megy", "jaj, mi fog történni", "ebbe belehalok" stb. Ezzel gyakorlatilag megerősíted a félelem érzetét, semmi mást nem teszel. Azonban úgy cselekedni, hogy közben félsz, sokkal célszerűbb, minthogy a félelmed bénító szorításában saját magad leblokkolt foglyaként élsz. Tehát mondd magadnak: Az első lépést úgy teszem meg, hogy félek!
Amikor észreveszed, hogy ismét elkezdesz visszatérni a negatív mantráidhoz, akkor állj meg, vegyél pár nagy és mély lélegzetet, és ismételd meg a fenti kijelentést addig, amíg meg nem nyugszol. Minél többször ismétled ezt meg, annál inkább megerősödsz az első lépés megtételében.
3. Alkoss elérendő célokat
Nem számít, hogy mennyire érzed magad félelemmel teli állapotban vagy esetleg mennyire bátorodtál fel. Célok nélkül nincs eredmény. Fogalmazd meg és írd le, hogy mit is akarsz elérni. pl.: Meg fogok fogni egy pókot!, Kiállok magamért és nem hátrálok meg!, 10 kilóval kevesebb leszek! stb...
Ha csak vágyaid vannak azt illetően, hogy egy kicsit jobban érezd magad, akkor nem leszel elég motivált és nagy valószínűséggel jó sokáig fogod halogatni a dolgodat, vagy ha egyáltalán elkezded útközben fel fogod adni. Akkor pedig nem is jutottál sehova. Ha viszont kitűzöl egy célt, lehet, hogy a bátorságod szintje még alacsony szintű ugyan, de az érzelmeid és motivációd gyorsan felzárkóznak majd oda ami előre visz a cél megvalósítása közben.
Az a lényeg, hogy a célodat mindig érhetően kell megfogalmaznod azért, hogy érzelmileg képes legyél elköteleződni ahhoz a tevékenységhez, amit meg kell csinálnod a cél elérésének az érdekében. Figyelj rá, hogy a cél a belsődből fakadjon, mert a valódi cél képes mély és tartós kapcsolatokat kialakítani másokkal és önmagaddal is. Ez pedig óriási segítségül szolgálhat a félelmeid túllépésében.